Következő 10 cikk

Előző 10 cikk

És ha...?		2010.04.18. 19:47
Nem tudok koncentrálni semmire. A tanár beszél hozzám, de fel sem fogom mit mond! Nem akarok itt lenni, vele akarok lenni. És elmondani neki mit érzek! Vajon meglepődne? Hogy reagálna? Elküldene? Vagy tudnánk még barátok lenni? Mi van, ha ő is úgy érez?   Tovább…

Egymás angyalai...		2010.03.07. 17:07
Nem tudom mennyi idő telhetett el a balesete óta, de felépült. Éreztem, hoyg bejár hozzám, de nem akartam felébredni. Abba az álomba kapaszkodtam, amikor Tommal voltam. Ott nem veszíthetem el. Boldog voltam... Tovább…

Angyali tánc		2010.01.08. 16:24
Először rettegtem, hogy mi lesz, én és a tánc! Ráadásul vele! A szalagavatóra készülődtünk, minden délután próbákra jártunk, amiket imádtam is. Így hozzá érhettem anélkül, hogy bárki félreértené, vagy esetleg gyanakodni kezdene mit érzek Amy iránt. Tovább…

Novella		2009.12.20. 20:17
" És akkor a lány azt érezte nem bírná tovább ezt a titkolózást, lesz ami lesz, de ő elmondja a fiúnak, hogy szereti. Ám a fiú keresztül húzta számításait, miszerint elmond neki mindent, magához húzta és megcsókolta. Nyelveik vad csatát vívtak, kezük a másik hátán pihent és úgy ölelték egymást, mint akik sohatöbbé el sem akarnak szakadni egymástól!... " Tovább…

Álom vagy valóság?		2009.12.06. 17:50
Odakint nagy pelyhetkben esett a hó. Ahhoz képest, hogy lassan vége a télnek, szokatlanul hideg volt. Az óra már az éjfélt is elhaladta. Minden ember aludt már...kivéve egyet. Egy lányt, kinek sehogysem jött álom a szemére. Kint ült az ablakban és a hóesést figyelte. Bár a teste ott volt, ő valahol egészen máshol járt... Tovább…

Világot jelentő mosoly		2009.11.29. 13:59
Megint őt nézem. Olyan szomorú, vajon miért ilyen? Minden nap pontban 4-kor kiül az erkélyre, zenét hallgat és közben rajzol vagy ír valamit. Multkor sírt, és bármit megtennék azért, hogy tudjam mi bántja. Úgy érzem meg kell védenem őt, hisz olyan törékeny. A nevét sem tudom, mégis mintha ismerném őt. Ismerem minden mozdulatát, minden gesztusát. Tovább…

Kiút mindenből	Agnusdei	2009.11.20. 17:55
Emlékszem gyönyörűen csillogó szemeidre, kedvesen mosolygó szádra, nyugtató rekedtes hangodra, mikor felébredtél. Félek. Félek elfelejtem milyen voltál, milyen szenvedéllyel csókoltál. Bőrös selymessége elhalványul, s végül minden eltűnik a semmiségben. Nem akarom. Nem akarlak elfelejteni, nem akarlak kitörölni emlékezetemből soha. Tovább…

Amíg csak ver a szívem...	Agnusdei	2009.11.17. 19:48
A busz ablakából néztem az egyre ismerősebb tájat, de valahogy ez most nem tudott lekötni... Végre elhatároztam magam, már tudom mit akarok. Tovább…

Következő 10 cikk

Előző 10 cikk